2013. szeptember 10., kedd

Szövőeszközök leírása

Szövőeszközök leírása


Szövőeszköz, az egyszerű szövőberendezések általános elnevezése, segítségükkel elvégezhető a lánc- és a vetülékfonalak keresztezése. A vetülék bevezetése a szádnyílásba rendszerint kézzel vagy vetélő segítségével történik. A vetélő egy faléc, amelyre a vetülékfonalat feltekerik. A szövőeszközök fajtái - madzagszövő, kártyaszövő, karmantyúfa, szövőszék - a láncfonalak elhelyezkedésében, valamint a szádképzés módjában különböznek.
Szövés során a láncfonalakat egymástól szétválasztják, egyeseket kiemelnek, másokat nem. Az így kapott nyíláson - szádnyílás - vezetik át a vetülékfonalat. Azután az eddig nyugalomban lévő láncfonalakat emelik ki, és az újabb szádnyíláson ismét átvezetik a vetülékfonalat, de ellenkező irányban. A vetüléket fésűszerű szerszámmal - borda - szorítják egymáshoz. A szövet ezen művelet folyamatos ismétlésével készül.
 
  

A SZÖVÉS ESZKÖZEI 


1. Madzagszövő, szalagszövő, szádfa (szövőrács vagy rácsos nyüst)
Ősi, szalagszövő eszköz, fából, csontból készült tábla, lyukakkal és hasítékokkal.
A lyukakba a páratlan, a hasítékokba a páros láncfonalakat fűzik be, majd a láncvégeket nyalábba kötik és egy szilárd ponthoz rögzítik. A szövőrács fel-le mozgatásával képezik a szádnyílást, amelybe a vetüléket bevezetik. A szalagok többnyire lánchatású szövést adnak, mivel a vetülék a két fonalrendszer között helyezkedik el, csak a széleken látszik. A mintát a láncfonalak színe határozza meg.
A munka elkezdésekor a rácsot felemelik, a nyíláson átbújtatják a vetülékfonalat, majd a rácsot lenyomják, ekkor a láncfonalak helyet cserélnek. A váltás után, mielőtt újra átbújtatnák a vetüléket, tenyérrel segítik a láncfonalak szétválasztását, ezzel egyidejűleg az előző vetüléksort hozzáütögetik az előzőhöz. Befejezéskor a távolabbi csomót levágják, a fonalvégeket kihúzzák a rácsból, a vetülékfonalak végét pedig kissé hosszabra hagyva csomózzák el a szalagvéget, amit többféleképpen lehet eloldozni.
 madzag

2. Kártyaszövés (táblácskás szövőeszköz)
Egyik legrégibb szövési technika, a világ minden táján ismerték, eredetét pontosan nem ismerjük. 
Eszközei 3-6 szögletű azonos méretű táblácskák, sarkain lyukakkal. A kártyák egyik oldalán a sorszámuk látható, a másik oldalán a lyukak jelölése betűkkel történik. Anyaga fa, csont, szaru, bőr, kartonpapír, stb. A láncfonalak kifeszítésére bármilyen fix pont alkalmas.
A kártyaszövés technikája bár különleges, de igen egyszerű. A táblák lyukaiba befűzzük a különböző színű láncfonalakat. A táblákat egymásra helyezzük, átkötözzük, hogy el ne mozduljanak, és azt csak a szövés elkezdésekor bontjuk ki. Szövés közben a táblákat jobbra vagy balra forgatjuk valamint előre és hátra mozgatjuk. Az így keletkezett szádnyíláson vezetjük be a vetüléket. A szalag szélessége a láncfonalak vastagságától, valamint a kézben tartható és a tengelyük körül forgatható táblák  számától függ.
kártya

3. Karmantyúfa
A karmantyúfa egy hengerformájú, általában fából esztergált bábuforma eszköz, aminek fej- és törzsrésze van, a fejénél és a talpánál körben kis csapocskákkal, a vetőszegekkel. A forma többféle lehet (kúpos, lapos stb.), az alján és a felső végén azonos, adott számú vetőszeggel. A lényeg, hogy az adott forma könnyen kettéválasztható legyen, mert a szövés befejezésekor csak így emelhető le az elkészült darab. A hengerformán tömlőre emlékeztető, csőszerű textil szőhető (táska, tarisznya, zsák, párna, bábu stb.).
A munka elkezdésekor fel kell vetni a láncfonalakat. Először hurkot kötünk a láncfonal végére, azt az egyik alsószegre akasztjuk, majd hosszában, feszesen körbehálózzuk vele az egész bábut. A vetülékfonal a láncfonalak közt szövés közben enyhén emelkedő csigavonalban hullámosan halad felfelé. Szövés közben a vetüléket a szokásos módon többágú villával leverik, összetömörítik.
A szövés befejezésekor a formát kettényitják és a szegekről leemelik az elkészült szövetet, amelynek a felső szélét el kell dolgozni. Mutatós felületet lehet nyerni, ha az elkészült gyapjúszövetet nemezelik.
 karmantyu
 
4. Szövőszék (szövőállvány, szövőkeret)
Szövőszék alatt különböző szövési berendezéseket értünk. A lánc helyzete szerint lehet álló, ezeken a láncfonalak függőlegesen helyezkednek el, vagy fekvő szövőszék, ezeken a láncfonalak vízszintesen futnak. A vetüléket a hajó vagy vetélő segítségével vezetik be a szád nyílásába.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a vízszintes szövőszéken gyorsabban lehet haladni, mert a nyüstök és a borda megkönnyíti a munkát.
Működéséhez alapvetően 4 dolog szükséges:
 1. Lánchenger - erre tekerjük fel az egyforma hosszúságú láncfonalakat egymással párhuzamosan, szám szerint annyit, amennyit a láncsűrűség megkíván.
 2. Nyüstök - feladatuk, hogy a láncfonalak váltakozását, emelését-süllyesztését segítsék.
 3. Borda - a láncfonalakat végig azonos sűrűségben tartja, s a vetülékszálat egyetlen mozdulattal a szövethez szorítja.
 4. Szövethenger - erre tekerjük fel a kész szövetet.
A fonalat kereten vagy szálváltós szövőkereten való szövéshez, "babá"-ba vagy vetőfára szoktuk tekerni. A vetőfa használata csak akkor célszerű, ha széltől-szélig haladunk az adott színnel, egységes felületet vagy csíkot szövünk. Kisebb minták szövéséhez a fonalbaba használata a legcélszerűbb. A szövőszéken való szövést megkönnyíti a csónak formájú vetélő, amelyben csévére tekerve helyezik el a fonalat.
 szövőszék

 Forrás http://www.szovohaz.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése