Kéziorsó

A kéziorsó vagy gyalogorsó 20-30-35 cm hosszú, két végén elhegyesedő pálca. Alsó végén gyakran kis fakorong (orsókarika) van, amely lendítősúlyként szolgál Az orsó túlnyomórészt háziiparosok készítménye volt, mivel kialakítása speciális szerszámot is igényelt: az esztergát Az orsót festéssel díszítették: különféle füveket, gombát, virágszirmot nyomtak az esztergán forgó orsófelülethez. A kézi fonásnál a fonáshoz felhasznált szálhalmazt egy farúdra kötik – ez a guzsaly, amit a fonó nő a székre helyez és ráül. Jobb keze ujjaival megpörgeti az orsót, amelyen a végéhez kötött szálak ezáltal összesodródnak. Sodrás közben a guzsalyra kötött szálhalmazból bal keze ujjaival folyamatosan újabb szálakat húz ki, miközben a szalagot is fokozatosan nyújtja, vékonyítja. A szálakat munka közben állandóan nedvesíti, mert így hajlékonyabbak, jobban sodorhatók lesznek.

 Mihelyt az orsó leér a földre, az elkészült fonalat feltekercseli az orsó pálcájára. Az ily módon egymás után készülő fonalszakaszok összefüggő, hosszú fonalat alkotnak. A guzsalyok nagy részét legények lányoknak szerelmi ajándékba készítették: ez meglátszik gazdag faragásukon, díszítettségükön.

Forrás http://www.webvidek.ro